Oszlopos tiszafa

Ismerkedjen meg az oszlopos tiszafával

Az oszlopos tiszafa (Taxus baccata ’Fastigiata robusta’), ahogy a többi tiszafa-féle is, egy rendkívül lassan növő növény. A hazai klimatikus viszonyoknak kiválóan ellenálló növények ezek, így aki a kertjét évtizedes távlatokban akarja megtervezni, tartósan szép növényekkel, annak érdemes a tiszafákkal számolni. A taxonra jellemző a karcsú, oszlopos forma. Természetesen ebből a fajtájából is lehet sövényt telepíteni, itt azonban az oszlopos habitus miatt egy sűrűbb tőtávval (40-60 cm) érdemes számolni, annak érdekében, hogy egybefüggő legyen a sövényünk.

Szoliterként ültetve a növény szinte teljesen gondozásmentes. Hosszú élettartama, valamint a strapabírósága garancia arra, hogy kertünk éke maradjon évtizedeken át. Hónyomásra érzékeny, éppen ezért a már eleve kilógó ágait érdemes az ősszel lemetszeni, hogy az esetlegesen lehulló hó ne húzza le.

A kert árnyékos részeire sokszor nehezen találunk növényeket, hiszen elég korlátozott számban van jelen a hazai klímát bíró növények között olyan, ami bírja akár a teljes árnyékot is, a tiszafa azonban pont ilyen, egy jól megtervezett árnyékos ágyás éke lehet.

Az oszlopos tiszafa gondozása

A hazai talajféleségekben jól fejlődik Kezdetben rendszeres öntözést igényelhet, később azonban legfeljebb a nagy nyári forróságokban érdemes öntözni. Metszésre csak a hónyomás elkerülése/mérséklése miatt lehet szükség, illetve, ha formázni akarják, más esetben ilyen értelemben nem szükséges gondozni.

Mint minden növény esetén, az ültetés a következőképpen történjen

Miután gondosan kiválasztottuk a területet, ahova a kiválasztott növényt kívánjuk telepíteni, az ültetőgödröt mindig a növény földlabdájának 2-3x-osának megfelelő méretűre ássuk ki. Sövény telepítése esetén érdemes kiásni a terület teljes hosszában egy árkot a növények földlabdájához mérten megfelelő szélességben és mélységben. Ezt követően a fellazított talajt visszatöltjük, amit érdemes szerves trágyával keverni. Erre menjen egy finom réteg föld, hogy a növények gyökere véletlenül se érintkezzen közvetlenül a szerves trágyával. Ezt követően megtörténhet a növények elhelyezése a megfelelő távolságban, majd iszapoljuk be vízzel az árkot, és mehet vissza a maradék föld is.